Záhony térségében vágányzár lépett életbe múlt héten vasúti karbantartási munkálatok miatt, amely olyan iparvágányokat is érint, amelyen keresztül a dunaújvárosi vasműbe érkezik az alapanyag. Logisztikai forrásaink szerint emiatt elakadt a Dunaferr alapanyag-ellátása, ami veszélyezteti a folyamatos termelést és már rövid távon súlyos következményekkel járhat az egész gyárra nézve. A MÁV szerda este válaszolt megkeresésünkre, megerősítette a vágányzár hírét, egyúttal hangsúlyozta: Dunaferr vasúton történő nyersanyag-ellátása folyamatosan biztosított.

A Portfolio értesülései szerint akár már a héten leállhat a nyersvas és acéltermelés a Dunaferrben, ha a MÁV vágányzára továbbra is megakadályozza, hogy a vállalatnak szánt nyersanyagokat tartalmazó vasúti kocsik Záhony térségéből továbbhaladjanak Dunaújvárosba. Egy, a logisztika és szállítmányozás területén dolgozó szakember elmondása szerint ez egyet jelenthet a DUNAFERR csődjével.

Mi is történt?

A Dunaferrnek szánt vasérc tartalmú alapanyagokat Záhony térségében két telephelyen, iparvágányon tárolják. Innen kerül át az érc a nyersanyagszállító vagonokba, hogy továbbszállítsák a dunaújvárosi gyárba. Úgy tudjuk, hogy az érintett iparvágányoknál a MÁV a múlt hét végén vágányzárat rendelt el és közölte, hogy hétfőtől karbantartási munkálatokba kezd. Ennek következtében a nyersanyagot már hétfőtől nem lehetett továbbszállítani, beragadt az iparvágányokra, így ellehetetlenülhet a Dunaferr alapanyag-ellátása.

A vágányzárral kapcsolatban megkerestük a MÁV Zrt-t. Az iránt érdeklődtünk, hogy meg tudják-e erősíteni a Dunaferr – vágányzár miatt kialakult – problémáját, előzetesen felvették-e a kapcsolatot a vasmű vezetésével a helyzet rendezése céljából, azóta történt-e bármilyen előrelépés az ügyben és hogy meddig tarthat ez a helyzet. Amint kapunk válaszokat kérdéseinkre, frissítjük cikkünket.

UPDATE, szerda 19:28

A MÁV kérdéseinkre a következő választ küldte:

“A záhonyi átrakókörzetben a múlt hét végétől bizonyos vágányokon szünetel a teherforgalom, ezeken a szakaszokon a vasútbiztonsági követelményeknek eleget tevő karbantartás kezdődött, mert az elmúlt időszakban több baleset, illetve siklás is történt az érintett kitérőkön, vágányokon. A lezárásról a vasúttársaság az érintett telephelyek üzemeltetőit értesítette. A MÁV aktív egyeztetést kezdeményezett, hogy a vállalatokkal együtt a megfelelő megoldáscsomagot kidolgozzák a vágányzárban érintett átrakóterületek helyett a térségben más logisztikai bázisok elérésére. A Dunaferr vasúton történő nyersanyag-ellátása folyamatosan biztosított, kedden el is indult az első tehervonat. Az átrakókörzetben a most lezárt vágányokon várhatóan 2021-ben indulhat újra a forgalom”.

UPDATE, szerda 21:30

Érdeklődésünkre a Dunaferr a következőket küldte:

“Az alapanyag ellátás az elmúlt napokban akadályokba ütközött, a termelés visszafogására kényszerítette a társaságot. 

Az utólagosan kijelölt új útvonal magasabb költségek árán tudja biztosítani az ellátást. A vállalat reméli, hogy ez a megoldás átmenetinek tekinthető.” 

Pár napos szünet miért okoz ekkora gondot?

Sokakban merülhet fel a kérdés, hogy egy első ránézésre jelentéktelennek tűnő vasúti karbantartás miért veszélyezteti egyáltalán egy cég jövőjét. Ennek megértéséhez két kulcs fogalommal kell tisztában lenni: 

  • just in time és
  • nyersvasgyártás (nagyolvasztók/kohók).

A Dunaferr logisztikai rendszere jelenleg “just in time” módban működik, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyártáshoz szükséges alapanyag a megfelelő időpontban, megfelelő mennyiségben és minőségben áll rendelkezésre, a felhasználás helyén (megtakarítva a készletek raktározásának költségét). Ha ez az ellátási rendszer sérül (például későbbi szállítás miatt), akkor a lánc későbbi elemei kezdhetnek el akadozni. 

A dunaújvárosi vasmű esetében a vágányzár oda vezethet, hogy az Ukrajnán át, a FÁK-országokból érkező, de elmaradó alapanyag-szállítás miatt a Dunaferr kénytelen lesz leállítani a két nagyolvasztóját (folyékony fázis az acéltermelésben), amely tragikus következményekkel járhat. A kohók újraindítása ugyanis – a technológia adottságaiból fakadóan – olyan tetemes költségekkel jár, melyet a vállalat jelen (lentebb részletezett kifeszített likviditási) helyzetében nem tudna fedezni, a technológia pedig nem tesz lehetővé egyéb áthidaló megoldás alkalmazását.

A TÉT TEHÁT MOST NEM A TERMELÉS CSÚSZÁSA, HANEM AZ, HOGY LEÁLL-E A TERMELÉS VÁLLALATNÁL.

Mit mond a vállalat?

A Portfolio értesülését a Dunaferr vezetősége nem kívánta kommentálni, annyit azonban megjegyeztek, hogy

bíznak abban, hogy az ügyben a magyar állam közben fog járni,

hiszen a társaságcsoportnál foglalkoztatott munkavállalókkal és a Dunaferrel együtt dolgozó alvállalkozói hálózaton keresztül, akár 30 ezer ember munkahelye is veszélybe kerülhet”.

A legrosszabbkor érkezik a váratlan fejlemény

Az akut ellátási problémából fakadó veszélyt csak fokozza a társaság rendkívül komor idei éve és teljesítménye. Két hete ugyanis a Dunaferr vezetője, Evgeny Tankhilevich a dolgozóknak küldött levelében jelentette be, hogy “az elmúlt időszak alacsony termelési szintje okán mára rendkívül nehéz, kritikus pénzügyi helyzetbe került a társaság”. A vállalat súlyos likviditási válságára utalhat, hogy a cégvezetés döntésének értelmében az október 10-i fizetésnapig az esedékes szeptemberi munkabért és minden egyéb juttatást csak ütemezetten tudta kifizetni a munkavállalóknak. Vagyis nettó 200 ezer forint összegig fizette ki a bér első részletét a munkáltató. A szakszervezetek erre válaszul múlt héten tüntetést szerveztek, az orosz nagykövetség előtt rendezett demonstráción a bérek kifizetéséért és az új kollektív szerződésért tüntettek. Itt elhangzott, hogy féltik a jövőjüket, mert az elmúlt időszakban olyan folyamatok indultak el, amelyek érzésük szerint rossz irányba fordítják Magyarország egyetlen acélgyárának szekerét. Molnár László, a Dunaferr Vasas elnöke itt úgy fogalmazott: a gyár haldoklik, de nem életképtelensége miatt, hiszen vannak megrendelések, jók az eladási árak, hanem a felelős tulajdonosok hiánya miatt, akiknek a segítségét kérte.

A Dunaferr válsága évek óta tart (ezzel több cikkünkben is részletesen foglalkoztunk), és alapvetően határozza meg működését a rendkívül ciklikus (válságokra általában érzékenyen reagáló) acélipar helyzete. A szektornak pedig nyilván nem kedvezett a koronavírus miatt kialakult válság és recessziós környezet, az ipari termelés ezzel együtt járó csökkenése (alacsony kapacitáskihasználtság, magas költségek, komor foglalkoztatási kilátások).

A negatív környezet okozta kihívásokat pedig csak fokozza a társaság egyedi helyzete.

HVG múlt heti cikkében számolt be arról, hogy új külföldi tulajdonos szállhat be a súlyos helyzetben lévő Dunaferrbe, amely a magyar államtól kér védelmet az üzleti kalandorokkal szemben. „Pillanatnyilag nincs olyan cégvezető, akinek felhatalmazása lenne a megegyezésre, mivel a tulajdonos által delegált Evgeny Tankhilevich megbízása lejárt” – szemléltette a hetilapnak a képtelen helyzetet Molnár László, a Dunaferr DV Vasas Szakszervezet elnöke. A cégvezető mandátumát a szeptember 30-ára összehívott közgyűlés hosszabbította volna meg, de a részvények 99%-át birtokló ciprusi Steelhold Ltd. képviselője nem jött el, így a fórumot elhalasztották. Arról is írt a lap, hogy “ukrán oligarcháé vagy kínai óriáskonglomerátumé lehet a társaság.

A társaságcsoport helyzetét azért szokta kiemelt figyelem övezni, mivel a térség meghatározó foglalkoztatója. Dunaújváros legnagyobb munkáltatójáról van szó, mivel 4500 alkalmazottja van, valamint az elmúlt időszakban egyre több munkavállaló lett kiszervezett. Ezért rendszeresen előkerül ilyen helyzetekben az a tételmondat, hogy “ha él a gyár, él a város”.

 

Forrás: portfolio.hu