2022.11.09-én délután megrendeztük a katonai logisztikával foglalkozó programsorozatunk őszi második rendezvényét. A Honvédelmi Sportszövetség támogatásával létrejött eseményen ezúttal az adriai magyar kereskedelmi és hadi tengerészet múltjával, jelenével és reményteli jövőjével kapcsolatban hallgattunk meg előadásokat. Valamint előadás és képkiállítás keretében megemlékeztünk a harmadik otrantói ütközet eseményeiről.
Elsőként Dr. Doór Zoltán az MLE elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Felvezető mondataiban kitért arra, hogy a mai rendezvényével egy kisebb adósságát törleszti az Egyesület. Az adriai kereskedelmi tengerészettel és az otrantói győztes tengeri ütközettel foglalkozó előadásokat már egy korábbi rendezvénysorozat keretén belül programjára tűzte az MLE. Akkor a Hadtörténeti Múzeum termeiben került volna sor a rendezvényre. Sajnos a pandémia miatti korlátozások nem tették lehetővé a kontaktrendezvény megtartását, online térben pedig kevésbé lettek volna élvezhetők a kiállítás képei, így az elnapolás mellett kellett dönteni. Az idei programsorozatban újra beilleszthetővé vált tervezett programunk. Némi szervezési feladatot azonban adott, hogy a napjainkra az eredetileg tervezett helyszín vált elérhetetlenné előadások megtartására. Az esemény méltó új helyszínének a FALK1 Rendezvényház termeit választottuk. Két előadónk az eredeti elképzeléseknek megfelelően tudta vállalni előadása megtartását.
Beszámoló a galéria alatt folytatódik…
Az előadásokkal együtt egy képkiállítást is megtekinthettek az érdeklődők. Az előadóteremben kiállítottuk az Adria Tenger Egyesület otrantói ütközettel kapcsolatos kiállításának néhány képét. Ezeken a tablókon a harmadik Otrantói tengeri csatában részt vevő hajók, valamint egyéb az I. VH adriai hadszíntéren szolgálatot teljesítő hajóinak képeit mutattuk be. Valamint néhány életkép erejéig a korabeli matrózélet mozzanataiba is betekintést nyerhettek az érdeklődők. Köszönjük szépen a lehetőséget és a támogatást az Adria Tenger Egyesületnek.
A tematika apropóját az elnök úr és előadóink közötti magánbeszélgetések inspirálták. Manapság nagyon kevés szó esik a magyar tengerészeti életről. Akár a kereskedelmi múltat, akár történelmünk haditengerészeti vonatkozásait vesszük alapul. Amikor megemlékezünk általában földrajzi, gazdasági, illetve harci veszteségeket emlegetünk fel ezekkel a területekkel kapcsolatban is. Ezen a gyakorlaton változtatva az MLE szerette volna bemutatni az elmúlt korok pozitív hatásait és dicső haditetteit.
Annál is inkább, mert logisztikai szakmai szervezetként is szolgálni szeretnénk a jövőbeni magyar kereskedelmi tengerészet ügyét.
Elnök úr felkérte két mai előadónkat, úgy is, mint akiket régi ismerősként tisztel előadásuk megtartására. Dr. Zsigmond Gábor főigazgató-helyettes urat a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, illetve Hovanec Zoltán kapitány urat az Adriai Tenger Egyesület részéről.
Dr. Zsigmond Gábor bevezetőjében azzal a felütéssel kezdte, hogy a magyar tengerészet egy létező, nagy múltú, sokrétűsége miatt egy szóval nem is leírható része a mindenkori magyar történelemnek. Ketté kell választani a kereskedelmi és a hadi célból létrejött tengerészeti fejlesztéseket. Nem az OMM alatt jött létre egyik sem, és nem Trianon vetett véget egyiknek sem igazán. Az egyértelműen bizonyított tény, hogy fénykorát mindkét terület a 1868-1918 közötti időszakban élte. Míg haditengerészetünk mindvégig a monarchia egyik közös egysége volt, kereskedelmi tengerészetünk független magyar kézben és irányítás alatt álló gazdasági ágazatnak volt tekinthető. Utóbbi fejlődése az 1868-as Magyar – Horvát kiegyezéssel indult meg. Ekkor került Fiume a történelem során harmadszor magyar fennhatóság alá. Történelmi hagyományai a magyar középkori történelemig elvezetnek és az I. VH után egészen 2004-ig létezőnek tekinthető volt a tengeri hajók gyártásának révén. A terület paradoxonaként lehet tekinteni arra az érdekes tényre, hogy soha sehol máshol nem volt arra példa, ami Magyarország esetében történt. Több mint 1000 folyamkilométernyire a tengerpattól hosszú évtizedeken keresztül nagy kapacitással gyártottunk tengeri hajókat. Összesen több mint kétszázat. A kiegyezés indította el azt a gazdasági fellendülést, ami a béke évtizedei alatt szinte felfoghatatlan méretűre nőtt. A legszemléletesebb adat talán az, ami a legnagyobb szállítókapacitás méretét és minőségét mutatja. A magyar tengerhajó-kapacitás állomány nagyobb volt a portugál és az oszmán hasonló kategóriájú állománynál is. Emellett technikailag is korszerűnek számított. Minden hajóegységet bele értve az I. VH kitörésekor 549 magyar tengeri kereskedelmi hajó volt könyvelt állományban.
Ennek a hatalmas gazdasági erőnek a megvalósításához két nagymérvű állami beruházást kellett megvalósítani. Fiumét alkalmassá kellett tenni a gőzhajók fogadására és minden tekintetű kiszolgálására. Valamint a parton összeköttetést kellett biztosítani az ország belső területeivel. Utóbbit elsősorban a vasútvonalak kiépítésével lehetett elérni, ami a terepviszonyok miatt nem csak gazdasági, de műszaki értelemben is nagy kihívást jelentetett.
Előadónk számítása szerint a fiumei beruházások jelenértéken kalkulálva a Paks II. projekt szintjén lehettek. Több ciklusban valósultak meg és tizenöt éves távlatban térültek meg. A terveket már az I. VH utáni időszakra is kidolgozták, de megvalósításukba a történelem közbeszólt. A győztes feleknek már nem volt érdekük Fiume további nagyléptékű fejlesztése.
A fiumei kikötőhöz kapcsolódó fejlesztések beérését jól szemlélteti, hogy a vasúttal multimodálissá tett kereskedelmi hajózás az akkori magyar külkereskedelmi mérleg 10%-át kitevő forgalmat bonyolított le. 1910-re Európa 10. legforgalmasabb kikötőjévé vált. Ezt a pozíciót nemzetközi szinten sem korábban, sem azóta nem érte el. A magyar kereskedelmi társaságok hajói minden kontinensre jártak, és mindkét irányba nagy áruforgalmat bonyolítottak. A magyar társadalmat demográfiailag jelentősen érintő századeleji kivándorlási hullámban szintén jelentős szerepet vállaltak a Fiumében működő társaságok. Elsősorban angol üzletfelektől bérelt angol utasszállító hajók révén. A Kárpátia gőzös is egy ilyen visszaútja során mentette ki a Titanic még menthető hajótöröttjeit. Ekkor 300 magyar visszavándorló volt a fedélzetén. A tízes években öt luxushajót is rendeltek Angliából. Ezek egy része megérkezett és munkába állt az Adrián és a Földközi tengeren. Néhány ilyen típusú hajó a háború kitörése miatt már nem érkezhetett meg. A rendszer felépültségét jól példázza, hogy egy budapesti irodában megvásárolt egyetlen zarándokjeggyel a Budapest – Fiume – Ancona – Roma útvonalon mindenféle egyéni tervezés nélkül, zökkenőmentesen lehetett utazni az összehangolt menetrendű társaságok járatain.
Érdekesség még, hogy a hajóépítés mellett komoly tengerhadászati fejlesztések is folytak Fiume térségében. Itt építették meg az első komoly torpedókat. Nagy keresletet támasztva a tengeri nagyhatalmak oldaláról is. Ez az üzleti vállalkozás s jól prosperált addig, míg a technológiát le nem tudták másolni a rivális felek.
Dr. Zsigmond Gábor második előadásában részletesen elemezte az I. VH-ban az Adrián egymásnak feszülő hatalmak szándékát, szövetségeik kialakulását és hadászati megoldásait.
Az akkori európai viszonyokat tekintve az OMM az orosz cári birodalom után a második legnagyobb területű állama volt. Jelentős ipari és mezőgazdasági potenciállal. Fiumén és Trieszten keresztül óriási kereskedelmi flottával járta a tengereket. Az Antant hatalmak elsődleges célja ennek a potenciálnak a letörése volt. Eszközéül pedig a tengeri „blokadírozást” választották. Miután az OMM haditengerészete is jelentős erőt képviselt logikusabb döntésnek tűnt Otrantó magasságában egy távoli blokád felállítása jobban összpontosított erőkkel, mint a kikötők előtt több helyen elkülönült blokádokat felállítani. Ennek a blokádnak a léte mindkét harcoló félnek (ellenkező előjellel) stratégiai fontosságú volt. Az otrantói csata tulajdonképpen négy, egymástól időben jól elkülönülő ütközetből állt. Ezek közül a legnagyobb és legsikeresebb a harmadik, 1917. május 15-én megvívott volt. Az OMM oldaláról öt, ebből négy magyar építésű, az Antant oldaláról több tucat különböző osztályú hajó vett részt. Az OMM hajói az ütközet után képesek voltak visszatérni kikötőikbe. Az Antant állomány tizenkét süllyesztést, valamint tizenegy használhatatlanná tett egységet szenvedett el az ütközet két napja alatt. Az ütközet a Mediterráneum legnagyobb ütközete volt az I. VH alatt. A legtöbb nemzetiség vett részt benne. Aktív légierő mozgósítás mellett folytak az összecsapások. Először került sor több technikai vívmány alkalmazására. Pl. ködfejlesztés a magyar oldal részéről. Az OMM részéről eredményesnek is mondható az ütközet végkimenetele. Egyrészt a tengeri blokád jó időre megszűnt a kereskedelmi hajók számra is, másrészt a tengeralattjárók kijuthattak az Adriáról és nagy károkat okoztak a szövetségesek Földközi tengeri flottájának is. A legtöbb süllyesztéssel járó összecsapás az otrantói blokád megsemmisítésének volt köszönhető.
Hovanec Zoltán kapitány úr üdvözölte Dr. Zsigmond Gábor előadását. Kifejtette, hogy a magyar tengerészetnek nagy hagyományai vannak. Ezek a hagyományok pedig nem kapnak megfelelő teret a haza közoktatásban. Az olyan előadásokat, mint amilyenek ma korábban elhangzottak minden iskolás számára elérhetővé kell tenni. Megemlítette, hogy számára nagyszerű érzés olyan régi tengerészek között lenni és előadnia, akik rengeteget letettek már az asztalra, Nagy tisztelet jár nekik.
A Horvát Tengerészeti Minisztérium instruktoraként yacht iskolájában való képzései során nagy hangsúlyt fektet az Adria hagyományának oktatására is. A moduláris felépítésű oktatási rendszerükben a tengerészeti alapoktól a legmagasabb szintig el lehet jutni. A Yacht Cadet School 20 éves pályafutása alatt hallgatóival ért már el kiemelkedő sikereket is. Parancsnoki rangig jutó tengerészeti egyetemet végzett tiszt is kezdte már nála az alapok elsajátítását. A képzések során a tengerészeti kifejezéseket magyar mellett angol és horvát nyelven is oktatják. Fontos elvárásuk, hogy annak, aki elkezdi náluk a tanfolyamot legyen kitartása, mert akinek nincs elfújja a szél, eldobja a hullám. A tengerész élethez ezen felül elengedhetetlen a tiszta lélek, a találékonyság és a kreativitás.
Az előadások után Dr. Doór Zoltán megköszönve az előadók munkáját, meginvitálta a jelenlévőket, hogy egy állófogadás keretein belül folytassák a beszélgetést a bőségesen felvetett témákról.