fbpx
Az intralogisztika evolúciója. Hogyan raktározzunk hatékonyan?

Az intralogisztika evolúciója. Hogyan raktározzunk hatékonyan?

Számos ponton fejlődött a raktározástechnológia az elmúlt évtizedekben, mígnem eljutottunk oda, hogy a profi intralogisztikai folyamatok holisztikus szemléletével termékre szabott rendszerek alakíthatók ki. De honnan hova jutott ez a terület?

A logisztika szó vélhetően az ókori görögökhöz és rómaiakhoz köthető, elsősorban hadászatban használt kifejezés volt. A logisztikai rendszerek megalkotásának legfőbb célja a katonák ellátásának biztosítása megfelelő minőségű és mennyiségű élelmiszerrel. Könnyedén beláthatjuk, hogy a nagy birodalmak fontos pillére volt a megfelelő anyagmozgatási folyamatok szervezése, fenntartása. 

A logisztika egy koncentrált szegmense az intralogisztika, mely az épületen belüli termékáramlást foglalja magában a kamionok le- és felrakodásától kezdve a konvejorrendszereken, targoncákon át a teljes raktármenedzsmentig.

Fontos, hogy a megtermelt, előállított javaink megfelelő módon kerüljenek raktározásra, függetlenül attól, hogy mennyi ideig tervezzük tárolni azokat. Az élelmiszeripar egyik legfontosabb kihívása – csakúgy, mint az egyéb primer, szekunder szektorban tevékenykedő iparágak esetében is – a megfelelő területkihasználás. Továbbá a termékek élettartama is sokszor erős korlátozó tényezőként lép fel a raktározási terveink során.

A hagyományos megoldások korlátai

Nem mindegy, hogy csírát vagy csokoládét szeretnénk tárolni az adott területen, más és más technológia szükséges az egyedi adottságoknak való megfeleléshez. A legegyszerűbb és egyben a legelterjedtebb tárolási metódus a hagyományos soros raklapos, ahol jellemzően két párhuzamos gerenda kerül elhelyezésre, így biztosítván a raklapok számára a felfekvési felületet. Előnye, hogy könnyedén kezelhető, és lehetőséget nyújt minden paletta közvetlen eléréséhez. Megfelelő a gyorsan forgó termékek tárolására.

A soros állványos raktárak kiszolgálása gyakran hagyományos homlokvillás gépekkel történt. Az idő előrehaladtával exponenciálisan megnövekedett az földterületek ára, ezért a területkihasználtság növelése fontos szerepet kapott. Legkézenfekvőbbnek az állványok közötti folyosók szűkítése tűnt, melynek következtében a hagyományos homlokvillás targoncák a maguk 3,5-4 méteres folyosószükségletükkel már nem voltak korszerűek, így megjelentek a kompaktabb formatervezésű tolóoszlopos berendezések. Mint azt elnevezésük is jól mutatja, a gépek oszlopukat behúzva könnyedén manővereznek a keskenyebb, akár 2,9 méter széles területeken is, jellemzően képesek magasabbra is emelni az árut elődjeiknél.

Keskeny vagy magas legyen?

Az ember nyughatatlan vágya a fejlődés iránt arra ösztökélte a targoncagyártókat, hogy a raktári gépek újragondolása révén tovább csökkentse a folyosók szélességét. Ezen vágy szülöttje a VNA targonca (Very Narrow Aisle), vagyis a nagyon keskeny folyosó megnevezést érdemelte ki. Ezen berendezések a korábbi szükséges területet 1,5 méteres szélességig csökkentették, köszönhetően annak, hogy pusztán egyenesen haladnak, és az oszlopok forgatásával helyezik megfelelő irányba a palettákat.

A területkihasználás másik iránya felfelé mutatott, ám ez sajnos meglehetősen kényesnek bizonyult, hiszen empirikus tapasztalások útján arra a megállapításra jutottak a targoncagyártók, hogy a maximális kiszolgálási magasság kb. 20 méter. Ennek oka, hogy néhány milliméter egyenetlenség a kerekekkel érintkező felületen akár több centiméteres eltérést is okozhat ilyen magasságokban, és bizony az oszlopok kilengése is számottevő időveszteség egy betárolási folyamat során. A targoncaalapú rendszerek határát, úgy tűnik, sikerült elérni. 

Nőtt az automata rendszerek létjogosultsága

A technológiai fejlődések előrehaladtával a harmadik ipari forradalom hajnalán egyre növekvő munkabérek életre hívták az automatizált anyagmozgató berendezéseket. Eleinte az egyszerű talajszinten zajló manipulációkat voltak képesek elvégezni, majd később beépültek az előző fejezetekben említett raktártechnikai portfóliókba is. A magas biztonsági előírásoknak és a tiszta környezetüknek köszönhetően gyorsan terjedtek a fejlett országok raktáraiban. A technológia az idő előrehaladtával egyre inkább elérhetővé vált szélesebb szegmensek részére is. Bár itthon egyesek presztízsberuházásként tekintenek az ilyesfajta rendszerekre, az egyre gyakrabban emlegetett munkaerőhiány erős hatással van az ilyesfajta megoldások iránti növekvő keresletre.

Az AGV-k, közismertebb nevükön az automata targoncák térnyerése lehetővé tette az intralogisztikai folyamatok mélyebb megismerését, új kérdéseket vetett fel, ezáltal új lehetőségeket teremtett az egyéb számítástechnikailag vezérelt megoldások számára. Így született meg az automata ki- és betárazó helyhez kötött rendszerek fogalma, ahol különféle technológiák révén az állványok több szintjén közlekedő kocsikkal teljesen automatikusan akár 40 méteres magasságokban is zökkenőmentesen tárolhatjuk a termékeinket, tovább növelve a hasznos területünket. Az ilyesfajta berendezések leggyakrabban, de nem kizárólag hűtött vagy mélyhűtött élelmiszeripari raktárban előszeretettel kerülnek integrálásra.

Egy megfelelően konstruált raktárban gyakran több típusú termék más és más technológiával kerül tárolásra. Az intralogisztikai folyamatok és a mozgatott anyagok holisztikus vizsgálata segít megtalálni a szinergiákat és a kapcsolódási pontokat a különböző technológiák között, így megalkotván egy olyasfajta rendszert, ahol mindent a megfelelő helyen, a megfelelő módon és a szükséges ideig tárolunk.

 

Forrás: gyartastrend.hu